A Fidesz gazdaságpolitikai csúsztatásai - 1_D összegzés

 

Gazdaságpolitikai meglátásaim, a közérthetőséget előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)

 

Meglátásom szerint a Fidesz által sugallt „javuló gazdasági helyzet érzet”nek 3 fő forrása/motorja azonosítható:

A) duplájára megugró államadósság

B) jelentős EU támogatások

C) az elmúlt 100 év leghosszabb (2009-2019) világgazdasági növekedési ciklusa.

 

 

Összegzés

 

A)

Az elmúlt 12 év alatt, Magyarország államadósságának bruttó állománya a duplájára, GDP arányos szintje, pedig – a jelenlegi kormány által kritizált – 2009-es szintre emelkedett.

Tehát a Fidesz az elmúlt 3 ciklus alatt, hatalmas adóssághegyet halmozott fel az ország számára – melyet természetesen a lakosság (mi, a gyermekeink, az unokáink) lesz kénytelen visszafizetni. S tette mindezt úgy, hogy közben az országnak még csak az adósság-visszafizető képessége sem nőtt.

A megnövekedett adósság értelemszerűen azt jelenti, hogy az ország kevesebb pénzből tud gazdálkodni, (vagy sodródunk az adósságcsapda felé). S ha újabb bevétel-vesztés történik (pl. kieső EU támogatások), akkor stagnáló vagy lassuló gazdaság mellett még kevesebb jut majd oktatásra, egészségügyre, szociális támogatásokra.

 

B)

Magyarország az EU csatlakozástól 2020 végéig, több mint négyszer annyi támogatásban részesült, mint amennyit az EU költségvetésébe befizetett.

A kapott támogatások jelentős része, a Fidesz utolsó három ciklusára esik.

Némi számolgatás után az az érzetünk támad, hogy az elmúlt 12 év során, az EU költségvetésünk évről-évre nettósított összege (jelentős hullámzással ugyan, de) lefedi az éves GDP növekményeink csaknem egészét.

 

C)

2009-2019 között az elmúlt 150 év leghosszabb világgazdasági növekedési ciklusa zajlott. Ennek generálói a nagy gazdaságok voltak, haszonélvezői között azonban ott voltak a kisebb országok, így hazánk is. Kicsi országként nem sok hatásunk van a világgazdaságra, nyitott gazdaságunk révén azonban érint minket minden erősebb változás: gazdasági hullámok, politikai szemléletváltozások, államadósságunk külső finanszírozói, régiós konfliktusok.

A hazánkba érkező nagyobb számú beruházás és több megrendelés kiváltója is a hosszú világgazdasági növekedési ciklus volt, ellentétben a Fidesz öndicséretével. Ráadásul a külföldi befektetők és a hazai gazdasági szereplők részéről egyaránt a leggyakrabban elhangzó kritika volt, hogy a kormány nem képes egységes gazdaságpolitikát megvalósítani. Egy hazánkba gyárat telepítő beruházó 10-20 évre tervez előre, a kormány pedig képes volt akár évről-évre változtatni a gazdasági jogszabályokat.

Továbbá prociklikus gazdaságirányítás zajlott, azaz a világgazdasági növekedési ciklusban az állam nem tartalékot képzett, hanem pörgette a gazdaságot (vállalva ezzel az inflációs hatás veszélyét). Így, ha jön egy rosszabb időszak (pl. a közelben dúló háború miatt), akkor nem lesz miből gazdaságélénkítést finanszírozni.

adatok forrása: www.akk.hu, grafikon: saját szerkesztés

Az elmúlt 12 év során három irányból ömlött Magyarországra a pénz:

- felvett hitelek                              (államadósság)                21 000 milliárd forint

- EU költségvetési szaldó              (EU támogatások)           16 000 milliárd forint

- világgazdasági növekedés           (hazánkba érkező befektetések, megrendelések).

saját fotó és szerkesztés

A közgazdász szakma néhány közismert alakja, akik a FIDESZ elmúlt 12 évi gazdaságpolitikája kapcsán

 

a) elismeréssel nyilatkoznak:

Varga Mihály                     Magyarország jelenlegi pénzügyminisztere

Boros Imre                     Magyarország egykori PHARE-program minisztere (az első Orbán-kormány idején)

 

b) kritikával élnek:

Matolcsy György             a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke (2013 óta),

                                         Magyarország egykori gazdasági minisztere (az Orbán-kormányok idején)

Bod Péter Ákos                a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke

Surányi György                a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke

Király Júlia                       a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke

Chikán Attila                    Magyarország egykori gazdasági minisztere (az első Orbán-kormány idején)

 

 

 

A Fidesz gazdaságpolitikai csúsztatásai - 1_C világgazdasági növekedési ciklus

 

Gazdaságpolitikai meglátásaim, a közérthetőséget előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)

 

Meglátásom szerint a Fidesz által sugallt „javuló gazdasági helyzet érzet”nek 3 fő forrása/motorja azonosítható:

A) duplájára megugró államadósság

B) jelentős EU támogatások

C) az elmúlt 100 év leghosszabb (2009-2019) világgazdasági növekedési ciklusa.

 

C) hosszú világgazdasági növekedési ciklus

 

A 2008-ban kiteljesedő „jelzálogpiaci válságot” követően a világ nagy gazdaságai számos és erőteljes gazdaság-támogató intézkedést vezettek be, melyek nem csak saját gazdaságuk felpörgetését eredményezték, de hatásuk tovagyűrűzött a kisebb (és nyitott gazdasággal rendelkező) országokra – köztük hazánkra – is. S ez a gazdasági felfutás kitartott egészen 2019-ig.

 

a) kicsi, nyitott gazdaság

 

Hazánk egy kicsiny, de nyitott gazdasággal rendelkező ország. A nyitott kb. annyit tesz, hogy folyamatos gazdasági kapcsolatban állunk a külfölddel. A Magyarországon működő nagyvállalatok termelésének (és szolgáltatásainak) jelentős részét teszik ki a külföldi megrendelések (exportálunk) és természetesen mi is rendelünk meg külföldről termékeket, szolgáltatásokat (importálunk). A kicsiny gazdaság pedig annyit tesz, hogy világgazdasági szerepünk nem meghatározó, nem mi irányítunk.

 

Ha a világgazdaság felfutó ágban van, a hazánkban működő cégekhez is több megrendelés fut be, gépjárművekre (Suzuki, Audi, Mercedes, Rába), gyógyszerekre (Richter), pénzügyi szolgáltatásokra (OTP), mezőgazdasági termékekre (bor, primőr zöldségek, tejes bárány, szalámi, stb.). Gazdasági recessziók idején pedig természetesen megcsappanhat a megrendelések mennyisége.

fotó: Clem Onojeghuo, https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fa-kezmuvesseg-asztalos-acsmesterseg-175709/

Ha mondjuk az egyén szintjén szeretnék hasonlatot állítani: tegyük fel, hogy én egy asztalos vagyok. Ha a környékbelieknek jól megy, akkor rendelnek tőlem szép új ajtót igazi fából, asztalt, szekrényt, talán még székelykaput és faragott házszámtáblát is. Azonban, ha a környezetemben lévők gazdasági helyzete romlik, akkor úgy vannak vele, hogy kibír még az az asztal 2-3 évet, elnyekereg még az a kapu 4-5 évet, nem olyan szükséges az a cirádás háztábla.

 

Vagyis, attól, hogy sok a megrendelésem, még nem állíthatom magamról, hogy „Jani jobban teljesít”. Mint ahogy szűkösebb időkben sem azért nem gyártok több bútort, mert nem lennék rá képes. Egyszerűen a hozzám beérkező megrendelések száma külső adottság. Azaz függök a környezetem gazdasági helyzetétől, mint ahogyan Magyarország is a világgazdaság állapotától.

 

b) néhány világgazdasági alapfolyamat

 

Ha hazánkban drágul a takarmány ára, akkor az beépül a vágóállat árakba, majd végül a húskészítmények áraiba is. Hasonlóan, ha külföldről importálunk nyersanyagot (vagy félkész terméket), akkor annak árváltozása beépül az itt előállított termékek árának változásába. Pl. a kínából behozott acéláru árának változása az itthon előállított gépek árába, vagy a külföldről behozott üzemanyag árának növekedése megemeli az itthoni fuvarozás árát, de ha a külföldi késztermékek (telefon, laptop) árai nőnek és azokat importáljuk, az ugyanúgy növeli a hazai árakat. Ezen felsorolt hatásokat nevezzük importinflációnak.

fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/apropenz-cent-csendelet-ermek-210679/

 

És ha már világgazdaság és külkereskedelem, említést kell tennünk a valuta árfolyamokról. Nagyon röviden: ha egy vállalat külföldre termel (exportál), akkor ő külföldi pénznemben kapja bevételét, és minél erősebb a külföldi valuta (azaz, minél gyengébb a forint), az átváltáskor annál több forintot kap egy külföldi pénzegységért cserébe -> tehát az exportőr cégeknek hasznos a gyenge forint.

Fordított esetben, ha egy vállalat (vagy te, kedves olvasó) behoz termékeket, akkor minél drágábban tud beszerezni egy egységnyi külföldi pénzt, annál drágábban tud külföldről terméket vásárolni -> vagyis számára hátrányos a gyenge magyar forint.

 

No de mitől függ egy adott ország valutájának (devizájának) árfolyama (pl. EURHUF)? Természetesen függ az adott ország gazdaságpolitikájától, az abból eredő gazdasági mutatóktól (infláció, GDP, munkanélküliség), a politikai stabilitástól, a jegybanki alapkamattól.

 

Pl. ha egy országban magas a kamat, akkor többen „viszik oda” a pénzüket, ám ahhoz hogy magyar forintban helyezzenek el betétet, előbb át kell váltaniuk pénzüket, azaz forintot kell vásárolniuk, viszont ha valamiből sokan szeretnének vásárolni, akkor annak felmegy az ára, ennek révén tehát erősödhet az adott pénznem. A játék azonban kétélű, mert ha megrendül a bizalom (pl. háborús helyzet a régióban), akkor mindenki gyorsan el szeretné vinni a pénzét egy biztonságosabbnak tűnő országba és gyorsan kiveszik, átváltják forintjukat, azaz eladnak forintot nagy mennyiségben, ezzel pedig jelentősen gyengülhet a HUF.

Viszont, ha a nagy játékosok eszköze az állampapír hozama épp azért lesz magas, mert nem akar hitelezni az államnak senki, akkor attól, hogy végül a magas kamat hatására akad is befektető, még nem nő meg a bizalom és nem erősödik a deviza. A dolog tehát nagyon összetett; és még számos érdekes és mély részletet lehetne említeni – terjedelmi korlát miatt azonban ez most elmarad.

saját fotó és szerkesztés

Összességében tehát, elmondható, hogy egy ország gazdasági helyzete millió szálon kapcsolódik/függ a többi ország gazdasági állapotától, vagyis a világgazdasági helyzettől. (És persze a politikaitól, társadalmitól, stb. is.) Egy kicsiny, nyitott gazdaság – mint például hazánk – pedig csaknem teljes mértékben kiszolgáltatott az erősebb gazdaságokból induló jelentős gazdasági hullámoknak. Legyenek azok fellendülések vagy hanyatlások. Azaz, Magyarország nem vezeti a világgazdaságot, csupán részesül a jó (időnként pedig a rossz) világgazdasági ciklusokból.

 

Az Orbán V. által felvázolt „magyar gazdasági csoda” tehát nem létezik. A „Magyarország jobban teljesít” szöveg valótlan dolgot sugall és félrevezető. Mert, ahogy a 2008-as vagy a 2019-es válságot sem a Fidesz idézte elő, és az ukrán-helyzet során sem azért zuhan minden részvény árfolyama, mert hirtelen az összes magyar cég tönkrement, úgy a nagy világgazdasági fellendüléseket sem kishazánk generálja. A Fidesz szerepe pedig mindegyik esetben NULLA !

 

Ez persze nem azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikának nincs semmi jelentősége. Viszont mivel hazánk kicsiny, nyitott gazdaság, így a világgazdasági folyamatoknak nem elindító vagy motorjai vagyunk, sokkal inkább részesedői/elszenvedői. Azaz a gazdaságpolitikának ezen hullámok előrejelzésében, jobb kihasználásában vagy éppen tompításában (ezáltal a társadalmi különbségek csökkentésében) lenne nagyobb szerepe.

Lehetne persze akár meghatározó szerepünk is egy-egy dologban, ehhez azonban valamiben kiválót kellene nyújtanunk, ennek eléréséhez a megfelelő gazdaságpolitikai eszköz az oktatás és a kutatás-fejlesztés ösztönzése, támogatása (lásd lentebb).

c) ciklikusság

 

A világgazdaságban a 2009-től 2019-ig tartó időszak egy nagyon hosszú és nagyon erős gazdasági fellendülés volt. Ezt arra kellett volna az országnak felhasználnia, hogy gazdaságilag megerősödik és komoly tartalékot halmoz fel.

Nos, az 1_A fejezet GDP arányos államadósság grafikonján viszont egyértelműen látszik, hogy a gazdasági recesszióból való kilábaláshoz éppúgy meg kellett növelni államadósságunk arányát, mint azt a 2008-2009-es években láthattuk. Vagyis a gazdasági megerősödés bőven nem teljesült.

 

Minden háztartás tudja, hogy jó időszakokban félreteszünk, rosszabb időkben pedig feléljük a tartalékainkat. A nemzetek gazdaságpolitikája esetén ezt nevezzük anticiklikus gazdaságpolitikának. Nos, hazánk az elmúlt évtizedben ezzel teljesen szembe ment, s a jó időszakban is még pluszban pörgette a gazdaságot – holott az állami megrendeléseket általában a gyengébb időszakokban szokták a nemzeti költségvetésből megfinanszírozni, hogy a bajba került vállalkozásokat megrendelésekkel lássák el. (Nem véletlen tehát, hogy a 2019-es események során, a magyar gazdaságpolitika a hazai szereplők számára legalacsonyabb szintű gazdasági támogatást nyújtó országok között volt az EU-ban.)

 

d) hogy Magyarország tényleg jobban teljesítsen

 

Bár, a Fidesz vezetésével nem előre mentünk, inkább hátra; azért lehet még kiút!

Jó példa lehet akár Japán, mely ország a II. Világháborút követően a nulláról állt fel azáltal, hogy rengeteg erőforrást tolt az oktatásba. Hazánkban az elmúlt 12 évben sajnos ennek pont az ellenkezőjét láthattuk. De ha már Viktorunk az illiberális országokat tekinti példának, ott van Kína, mely – nem feltétlenül mindig jogtisztán ugyan, de – erőteljesen rálépett a technológia fejlődés útjára. Hazánk sajnos kutatás-fejlesztés (K+F) terén bőven sereghajtó az EU-ban.

El kell ismerni, Orbán Viktor és a Fidesz gazdaságpolitikusai próbálkoztak ugyan a „kínai mintával”. Merthogy a külföldi vállalatok hazánkba csábításának egyik mögöttes fő indoka, hogy a hazánkban letelepedő vállalatok magas technológiai tudása a beszállítói láncon keresztül átszivárog a helyi gazdaságba. Bár az itt működő külföldi vállalatokkal konkurálni képes társaságok ugyan nem is jönnek létre egyelőre; azonban a megszerzett magasabb technológiai tudás révén, a beszállítók a későbbiek során már megállhatják a helyüket a nemzetközi vizeken is. Nos, ez volt az eszme, azonban ez sajnos az elmúlt 20 év során sem igazán látszik megvalósulni. (A kínaihoz hasonló szintű technológiai robbanást legalábbis biztos, hogy nem érzékelünk.)

 

Pozitívumként kell azonban mindenképp megemlíteni, az adott multinacionális társaságok régióiban kialakult duális képzést. (Még akkor is, ha ez egyrészt a vállalatok igényéből fakadó – és nem kormányzati – kezdeményezés volt. Másrészt pedig tudjuk, hogy nem újkeletű dolog, hiszen a ’90-es évek végén is működött már ilyesmi hazánkban, szakmai vagy nyári szakmai gyakorlat néven.)

 

Azonban ideje lenne továbblépnünk, és elmozdulni a magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek irányába (nem csak autóipar létezik); hogy ne csupán Európa (és esetleg Ázsia) összeszerelő üzeme legyünk! A kezdeti szándék és a kezdőlépés jó volt ugyan, azonban „az, hogy valaki egyszer jól használja a kalapácsot, még nem teszi indokolttá, hogy a későbbiek során is mindent szögnek néz”.

 

Összegzés:

() hazánk gazdasága, kicsiny, nyitott gazdaság

() ebből fakadóan nem irányítjuk, csupán részesülünk/elszenvedjük a világ folyamatait:
- gazdasági hullámok (fellendülés, recesszió)

- társadalmi változások (gazdasági migráció)

- politika (háborúk)

- természetföldrajzi hatások (természeti katasztrófák)

() az érkező negatív hatások tompítása és a pozitívumok felerősítése csak úgy lehetséges, ha kevésbé függünk a környezetünktől; kicsiny, nyitott gazdaságként erre egyetlen útként a tudásintenzitás növelése mutatkozik megoldásként:

- oktatás

- kutatás + fejlesztés.

 

Tehát, ha valóban azt akarjuk, hogy „Magyarország jobban teljesítsen”, akkor: tanulás, tanulás, tanulás! Valamint az oktatásra fordított összeg növelése (pl. a stadionok és kisvasút helyett) és hatékony felhasználása.

 

 

---------

forrás:

https://akk.hu/statisztika/allamadossag-finanszirozas/allamhaztartas-maastrichti-adossaga

https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=TIVA_2021_C1

https://www.oecd-ilibrary.org/education/education-at-a-glance-2021_0fab223e-en

 

A Fidesz gazdaságpolitikai csúsztatásai - 1_A államadósság

 

Ismeretségi körben gyakran felmerül témaként Magyarország gazdasági helyzete, gazdaságpolitikája. Felötlött bennem, hogy írhatnék néhány rövid bejegyzést ennek kapcsán. Mindezt a közérthetőséget előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)

 

Az elmúlt évtized alatt számtalanszor hallhattuk, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Illetve van olyan ismerősöm is, aki megfogalmazta, hogy ez bizonyára így is van, hiszen ő sokkal jobban él, mint 12 évvel ezelőtt. Nos, nézzük mi áll a „magyar gazdasági csoda” és a növekvő jólét hátterében!

 

Meglátásom szerint a Fidesz által sugallt „javuló gazdasági helyzet érzet”nek 3 fő forrása/motorja azonosítható:

A) duplájára megugró államadósság

B) jelentős EU támogatások

C) az elmúlt 100 év leghosszabb (2009-2019) világgazdasági növekedési ciklusa.

 

A) államadósság

A magyar Államadósságkezelő Központ (ÁKK) honlapján közzétett adatok szerint a magyar bruttó államadósság a 2010-es szintről (21 284 milliárd forint) 2021 végére a duplájára (42 527 milliárd forint)  emelkedett. Az ÁKK által publikált adatok a kormány, az ellenzék és az EU által egyaránt elfogadottak. (Az EU a számítási metodika kapcsán eltérő állásponton van, de erre most nem térnék ki.)

Dícséretes a magyar kormány részéről (pontosabban inkább az ÁKK-nak jár az érdem), hogy az adósságszerkezetet megpróbálták eltolni a forint alapú túlsúly felé. Szintén elismerésre méltó a szándék, hogy fontos (sőt, alaptörvénybe illesztett) célként lett kitűzve az államadósság GDP arányos csökkentése, melynek sikerességéről bőszen publikált is a kormány 2012-től 2019 végéig. Azonban onnantól kezdve a GDP arányos változás, nem lett ilyen formában kommunikálva a lakosság felé (nehogy a szakmán kívül másnak is feltűnhessen az újra növekvő arány), és még a csökkentést szabályozó törvényt is (gyakorlatilag a feleslegessé válás szintjéig) felpuhították.

A GDP arányos államadósság számítását talán úgy lehet a legkézzelfoghatóbban bemutatni, hogy az államadósságot elosztjuk az adott ország által egy év alatt megtermelt „jövedelemmel”. A növekvő adósság tehát növekvő arányt és „nagyobb gondot” jelent. Hazánk esetében ez az arány az elmúlt évben 80% körül ingadozott. Ez azt jelenti, hogy az ország által egy év alatt előállított 100 egységnyi értékre 80 egységnyi adósságállomány jut.

Meg kell azonban jegyeznünk, ha a nemzet által megtermelt érték (GDP) nagyobb mértékben nő, mint az adósság, úgy növekvő államadósság mellett is csökkenhet a GDP arányos mutató. Ez látható a lenti ábrán is, ahol a két diagrammot egy grafikonra helyeztem. Vagyis, bár Magyarország bruttó államadóssága évről-évre nő, vannak olyan időszakok, amikor a GDP arányos államadóság csökkenést mutat.

Valamint meg kell említeni, hogy nagy jelentőséggel bír, hogy az államadósságot (a felvett hiteleket) mire fordítjuk. Amennyiben termelő beruházásokat valósítunk meg belőle, melyek magasabb jövedelemtermelő képeséggel bírnak, mint a felvett hitelek kamatai, úgy hosszú távon a hitelfelvétel megtérül, visszafizethetővé válik, majd az adósságállomány folyamatos csökkentésére fordítható. Azonban, ha alacsony megtérülésű (pl. stadionépítés) vagy jóléti kiadások (mint a rendszerváltás előtt) finanszírozására fordítjuk a felvett hiteleket, akkor már középtávon egyre komolyabb gondokkal szembesülhetünk.

Fontos természetesen az is, hogy az állam milyen kamatok mellett tud hitelt felvenni. Ezt alapvetően befolyásolja az adott ország gazdasági teljesítménye, valamint politikai stabilitása. Mindezek mellett is nagyon változó lehet az, hogy a különböző időszakokban milyen kamat mellett jut hitelhez az állam. Ez függhet belső (pl. gazdasági teljesítmény), vagy külső tényezőktől (pl. egy világszintű, vagy akárcsak regionális gazdasági sokk, vagy akár háborús helyzet jelentősen megnöveli az adott régió országainak kockázatát és ezáltal a fizetendő kamatot is).

  

Összegezve tehát az A) pontot elmondható, hogy az államadósság bruttó állománya a duplájára, GDP arányos szintje, pedig – a jelenlegi kormány által kritizált – 2009-es szintre emelkedett.

 

Egy nem közgazdász magyar állampolgár számára ebből kiemelve a lényeget: amennyiben én úgy finanszírozom a jólét-érzetem, hogy közben az adósságom a duplájára növelem, és az adósság-visszafizető képességem sem nő, abban az esetben még hátrább is vagyok, mint ahonnan indultam; hiszen hosszú távon felemészt az adósságom és annak kamatterhei (adósságcsapda).

 

Tehát a FIDESZ állításával szemben: Magyarország nem előre ment, hátra.

Azaz Magyarország NEM teljesít jobban az államadósság tekintetében.

 

kép: saját fotó és szerkesztés

Látható tehát, hogy az államadósság GDP arányos szintje visszaemelkedett a 12 évvel ezelőtti szintre. De ezt egy nagyon hosszú növekedési és egy rövidebb recesszív szakasz mellett tette. Mi történik, ha rövidülnek a növekedési fázisok?!

-> csökkenő GDP + növekvő bruttó államadósság = elszálló GDP arányos államadósság !!!

 

Mit is jelent ez?

- ha egy ország gazdasági növekedése lassul, netán visszaesik

- vagyis az ország által „megtermelt érték” az előző évihez képest, csak ’kicsit nő’ vagy csökken

- akkor 100 egység helyett pl. 95-ből kell 80-at adósságtörlesztésre fordítani

- így 20 egység helyett 15-öt tud elkölteni: oktatásra, egészségügyre, szociális juttatásra, stb.

- s ha ez nem elég a kiadásokra (mert nem elég, és ebből keletkezik az adósság)

- akkor még több hitelt kényszerül felvenni

- ahhoz, hogy ugyanannyiból vagy kevesebből próbáljon magasabb eredményt elérni

- vagyis növekedése erősen be van korlátozva.

 

Így tehát a magasan rögzült adósságállomány nagy kockázata, hogy a GDP termelésben kicsi negatív eltérés is érezhetően fájdalmas változást idéz elő.

Márpedig Magyarország adósságállománya jelenleg magas, a gazdasági stagnálás (esetleg visszaesés) kockázata – a háborús helyzet nélkül is – jelentős. Ráadásul a világgazdasági környezet a következő években valószínűleg már közel sem lesz olyan támogató, mint a 2010-2019-es időszakban.

Így akárki is lesz kormányon, az elkövetkező 4-12 évben, lehetőségeit erősen bekorlátozza a Fidesz irányítása alatt felhalmozott hatalmas adósságállomány.

 

És akkor még nem is beszéltünk a devizában felvett adósságállomány kamattörlesztéseinek azon növekményéről, melyet a gyengébb forint idéz elő – de ez mára már minden magyar ember számára ismert a devizahitel tárgyköréből…

 

---------

forrás:

https://akk.hu/statisztika/allamadossag-finanszirozas/allamhaztartas-maastrichti-adossaga