Gazdaságpolitikai meglátásaim, a közérthetőséget
előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár
a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető
legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)
3. Sokszínűség
A) „kicsi én”
B) pénztáros Lőrinc
C) politikai sokszínűség
Összegzés
Láthattuk, hogy a sokszínűség jelentősége a gazdaságpolitika
több szintjén érzékelhető:
A) párton belüli különféle hangok
megjelenése/megengedettsége
B) gazdasági szereplők dominanciája a többiek rovására
C) különböző politikai erők és irányvonalak térnyerése,
egymás melletti megférése, esetleg együttműködése
A)
A legtöbb csoportosulás – legyen
az sportklub, kvízcsapat, vagy akár egy politikai társulás – erősebbé,
ellenállóbbá válik azáltal, ha tagjai több felől érkeznek, más-más szakma
képviselői, esetleg részben különféle véleményen vannak (még akkor is, ha ezt
az egységesség látszatának fenntartása érdekében kifelé nem kommunikálják).
Így egy politikai erőnél is
komoly jelentősége lehet a társulat összességében vett széles
látókörűségének, a különböző gondolatok megnyilvánulásának, egy esetleges
kritikai hangnak – vagy mindezek elnyomásának. (lásd Ángyán József
kérdéseinek párton belüli megválaszolatlanságát)
Ahogy az egyén szintjén hátrányos
lehet saját külső közege véleményalkotásának ignorálása; úgy egy politikai
erő számára is járhat hátránnyal (népszerűség- és/vagy szavazatvesztés) ha
figyelmen kívül hagyja a társadalom egyes szegmenseinek többszöri
segélykiáltását vagy akár saját párttagsága figyelmeztető jelzéseit.
B)
A természettudományok által
ismerjük, hogy egy rendszer annál erősebb, minél többkomponensű. Így a
gazdasági rendszerek esetén is minimum elgondolkodtató, hogy elegendő-e a
gazdaság minden szegmensének irányítását néhány nagyobb szereplő kezébe adni.
Vagy legalább gazdasági ágazatonként célszerű lenne különböző szereplőket
választani. Netán minden ágazatban számos szereplőnek lehetőséget biztosítani,
teret engedve ezzel a piaci versenynek.
Utóbbi gondolatok
érvényesülésének előnyei. Különfélék vagyunk, különböző szaktudással, így az
egyes szakágakat eltérő hatékonysággal tudjuk kezelni; összességében pedig
eredményesebben, mintha minden gazdasági szál ugyanazon pár szereplő kezében
futna össze. Továbbá a hálózatelmélet alapjaiból ismert, hogy minél több
csomópont és kapcsolati szál van, annál kisebb kockázattal jár egy-egy szereplő
kiesése (csődje) a hálóból. (lásd chaebol rendszerek kockázata)
Mindezek mellett pedig ott van, a
már középiskolai szinten ismert piaci verseny előnye, vagyis minél több
szereplőnek hagyjuk magát kipróbálni, annál nagyobb lesz a verseny, a fennmaradó
vállalkozások annál erősebbek, versenyképesebbek lesznek, ezáltal megállva
helyüket a nemzetközi szintéren is, végső soron pedig magukkal húzva az
egész nemzetgazdaságot. (lásd cseh minta)
C)
Minden politikai csoportosulás
más fókuszú, másra érzékeny (gazdaság, nemzetpolitika, környezetvédelem,
stb.), így minél többüknek teret engedve több dologra lesz rálátás, több
lehetőség észlelhető, illetve több fenyegetettség lesz elhárítható. Továbbá
a sokszínű társadalom jóval nagyobb arányát lesz képes képviselni – ami nem
hátrány, már csak abból a szempontból sem, hogy politikusaink erre (egész
nemzetük szolgálatára) esküsznek fel.
Ismerjük a mondást, hogy minden
szentnek magafelé hajlik a keze. Nem mindegy azonban, hogy mennyi „szentünk”
van. Hisz minden politikai csoportosulás (a közös érdek előtérbe helyezését
követően) a saját érdekszféráját segíti. Így minél többen vannak, annál nagyobb
lesz a piaci verseny. (lásd Lemaradásunk története)
Továbbá az sem mindegy, hogy
mennyire hajlanak magukfele azok a kezek. Minél szélesebb és változatosabb a
politikai erőtér, annál nagyobb az összkontroll és annál kisebb a
„kézhajlás”.
A sokszereplős politikai
erőtér a folyamatos konfrontáció-egyeztetés-együttműködés révén magában
hordozza a politikai vitakultúra fejlődését. Így utópisztikus jelleggel
bízhatunk benne, hogy ez a magasabb szintű vitakultúra és együttműködési
hatékonyság átszivárog majd a társadalomba is. Ezáltal szüntetve meg, de
legalábbis csökkentve az utóbbi években annyi (mesterségesen előidézett)
töréspont mentén kialakult társadalmi szembenállást.
+1
A világ számos területén hasznos
a sokszínűség, kezdve a biológiai sokféleségtől (biodiverzitás), a sportcsapatok
játékosainak különböző specializációján át, egészen a befektetések instrumentum
tartalmának változatosságáig (diverzifikáció). Miért pont a politika terén
utasítanánk el egy változatos összetételű, alapvető kérdésekben együtt
dönteni tudó, mégis versengő képviseleti rendszert?
Mellesleg, az Európai Unió vezető
(gazdaság)politikai hatalmában épp most formálódik egy – az 1950-es évek óta
nem látott – hárompárti politikai kormánykoalíció. S ha a németeknek a saját
remekül működő gazdaságuk mellett megfelelő egy ilyen felállás, talán nálunk is
lehet előrevivő egy sokszínű politikai vezetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése