Gazdaságpolitikai meglátásaim, a közérthetőséget
előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár
a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető
legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)
3. Sokszínűség
A) „kicsi én”
B) pénztáros Lőrinc
C) politikai sokszínűség
C) politikai
sokszínűség
Számos Fideszes szavazó hozza fel
kritikaként, hogy egy sokszínű ellenzék kormányzásra képtelen és ezért eleve
bukásra van ítélve. Ennek ellenkezőjéről szeretnék bemutatni egy, a szomszédunkban
megtörtént példát.
a) gazdaságpolitikai rendszerváltás
Még 2015-ben futottam bele egy előadás
videóanyagába, melynek tartalmára azóta is többször hivatkoztam. Az „a” részben
Orbán Krisztián „Miért rosszabb a magyar oligarchia, mint a cseh? avagy
Leszakadásunk története” című előadásában elhangzottakat kívánom feldolgozni.
Az előadó a cseh és a magyar rendszerváltás folyamatát és a rendszerváltás
utáni helyzetet elemzi gazdaságpolitikai szemszögből. És rámutat,
hogy pont a politikai sokszínűség volt az egyik fő tényező, melynek
eredményeként Csehország gazdasága végül elhúzott Magyarország gazdasági
teljesítménye mellett.
(A dolog pikantériája, hogy az előadás
kimondatlanul is a magyarországi rendszerváltást megelőző [és onnan
átörökített] kommunista/szocialista rendszer kritikája. Ma viszont pontosan
láthatjuk, hogy ezt az előadásban kritizált rendszert fejlesztette tökélyre a
Fidesz 2010 után, hogy saját érdekeit érvényesítse, kiteljesítse.)
Orbán, előadásában két modellt különböztet
meg (az általa alapul vett AJR modellnek megfelelően):
- az egyikben a rendszerváltást követően a
politikai elit gyakorlatilag ugyanaz az embercsoport maradt, ennek révén
továbbra is az ő érdekszférájuk érvényesült, ezzel egy homogén
gazdaságpolitikai elit és az általuk kedvezményezett szűk vállalkozói réteg
tudott leginkább előre haladni (Magyarország példája)
- míg a másik modellben a politikai
rendszerváltás úgy valósult meg, hogy az egykor vezető politikai
szerepet betöltő személyek a későbbiekben – jogszabály által
meghatározott módon – már nem juthattak hasonló szerepkörhöz; ezáltal
egy sokszínű és versengő politikai színtér alakult ki, melyben a közös
fő érdekeket követően, minden politikai erő a saját gazdasági érdekkörét
kívánta támogatni, ezáltal létrejöhetett egy széleskörű és – a
politikai körhöz hasonló módon – színes vállalkozói réteg, mely szintén
versenyre volt kényszerítve. (Csehország)
kép forrása: saját szerkesztés
Kiindulási pontok és alapvetések:
() politikai elit:
- a magyar rendszerváltásnál a meghatározó
szereplők nem változnak, a hatalom átörökítődik,
- a cseh rendszernél új, kicsi, versengő szereplők
lépnek a politikai színtérre,
() gazdasági szereplők és erőforrás-elosztás
- a magyar rendszernél a politikai erőtér változatlanságával
a kapcsolatrendszer is fennmarad, így a „gazdasági húsosfazékhoz” is azonos
szereplők férnek hozzá jobban,
azonban kb. 12 év alatt lezajlik a privatizációs
folyamat is, melynek révén erős (és helyzetbe hozott) külföldi szereplők
kerülnek be a magyarországi gazdasági erőtérbe,
- a cseh rendszernél a „kuponos privatizáció” révén
kialakul egy új és roppant ambíciózus, de töredezett és versengő hazai
gazdasági szereplőkör,
a kupon összevásárlások által a gyorsabb és „fineszesebb”
szereplők jutnak gazdasági erőforrásokhoz: vállalatok és tőke,
létrejön egy új cseh tulajdonosi osztály, a hazai
ipar döntő többsége cseh tulajdonban van,
() akié a gazdaság, azé a politika
- a magyar államapparátus gyakorlatlanul mozog az
új környezetben, „ügyetlenül” végrehajtott privatizáció, ráutaltság a külföldi
szereplők tudására,
a külföldi szereplők tapasztaltak a piaci
versenyben és az érdekérvényesítésben, így erős szereplővé válnak hazánkban is,
itthon a hazai gazdasági szereplők nincsenek a
piaci versenyhez szokva, számukra marad a politikai kapcsolatrendszeren
keresztül érvényesíthető járadékvadászat,
- Csehországban az új és kicsi gazdasági szereplők
között erős a verseny, mindenki megpróbálja érvényesíteni a saját érdekeit,
azaz lobbizik a politikai szereplőknél
minden politikai aktor a saját érdekkörét támogatja,
az új és kicsi politikai pártok szintén versengők,
a hazai vagyont birtokló új és fiatal vállalkozói
réteg képes kontrollt gyakorolni a cseh politikán,
folyamatos egymásrautaltság az érdekérvényesítés
miatt, oda-vissza ráhatások,
előzőből fakadóan erős korrupciós jelenlét, azonban
a piaci verseny hozadéka magasabb,
a versenyben életben maradt vállalkozások
megerősödnek, és versenyképes szereplőkké válhatnak a külpiacokon is,
() gazdasági növekedés
- itthon a bevonzott külföldi tőke révén gyors
növekedés (vagy annak illúziója) tapasztalható
a privatizáció eszmerendszere jó, megvalósítása
rossz
cél lett volna, a külföldi technológiai tudás
beáramoltatása a magyar gazdaságba, valamint az értékesítés révén megszerzett
friss tőke hatékony felhasználása,
azonban egyik sem valósult meg
- a csehek ’organikus’ növekedése lassabban indul,
azonban a versenyképes vállalkozások kialakulása
miatt stabilabbá válik
azok megerősödése és külpiacra lépése révén pedig
egyértelműen lekörözik a magyar teljesítményt
kép forrása: saját szerkesztés
A gazdasági stabilitás és növekedés
feltételrendszere:
- hatalom át nem örökítés = politikai szereplők és
intézményrendszer valós leváltása, cseréje,
- privatizáció folyamata = külföldnek vagy hazai
szereplőknek,
- magántulajdon szentsége = az újonnan megszerzett
védelme és a korábban elvett visszajuttatása,
- független igazságszolgáltatás = bíróságok,
ügyészség, rendőrség,
- külföldi hitelek = államadósság részleges vagy
teljes elengedése,
- pénzintézetek = bankrendszer, bankok tulajdonlása,
kinek hiteleznek,
- sajtó = tulajdonlása, szabadsága, befolyásoló
képessége
Orbán Krisztián a vizsgált AJR-modell egyik
eszenciájaként emeli ki:
„Akkor jönnek létre gazdasági növekedést ösztönző
gazdasági intézmények, amikor a politikai intézmények:
- a tulajdonjog széleskörű védelmében érdekelt
csoportokat juttatnak hatalmi helyzetbe,
- hatékonyan korlátozzák a hatalommal rendelkezőket
és
- más vállalkozásformákkal összehasonlítva kicsi a
járadékvadászat útján megszerezhető jövedelem.”
Ezen megfogalmazásnál intézmény alatt a „szabályok
és normák rendszerét” érti az előadó.
Az előadás fényében megállapítható,
hogy a cseh gazdaságpolitikai rendszerváltás sikere a részletezett
feltételrendszer mellett leginkább az új, töredezett és versengő politikai- és
gazdasági szereplőkör megjelenésének köszönhető. Az említett két csoport
természetesen egymásra oda-vissza hatva formálja a gazdaságpolitikai
környezetet.
Összességében tehát kimondható: a
politikai sokszínűség nem hogy hátrányt nem jelent, de megfelelő
intézményrendszer mellett, bizonyítottan előnyére válik egy adott
ország gazdasági teljesítményének. Ebből fakadóan az adott ország
állampolgárai jólétének.
fotó: pixabay - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/budapest-ejszaka-epiteszet-epulet-53377/
b)
Magyarország gazdaságpolitikai érái 1990-től (továbbra is az előadást
alapul véve)
() rendszerváltás
A ’80-as évek végére a felhalmozódó, külföld felé
fennálló adósságunk oly mértékben megnőtt, hogy kikényszerített egy gazdasági-
utóbbi pedig egy politikai rendszerváltást (még ha a politikai csak részlegesen
valósult is meg).
() 1990-2002
- gazdaságpolitikai átrendeződés
- privatizáció lezajlása
- beáramló külföldi tőke és külföldi gazdasági
szereplők megjelenése
- a technológiai fejlődés (reménye)
- jóléti növekedés
- 2002-re az értékesíthető állami vagyon elfogy, a
lendület kifullad
- ahogy a politikai választásokkor lenni szokott, a
nép csak az adott helyzetet értékeli (figyelembe nem véve az állapotot előidéző
folyamatot)
() 2002-2010
- a hatalomra kerülő politikai erő igazándiból nem
tud mit kezdeni a kifulladt gazdasági lendülettel,
- kísérletek természetesen vannak,
- de a 2008-as válság végképp elkaszálja a
lehetőséget a további próbálkozásokra
() 2010-2022
- Orbán Viktor a hatalomra kerülő Fidesz élén, az
előző politikai ciklusok sikertelenségének következtében legitimizáltnak érzi,
hogy még egyszer a baloldalt nem szabad hagyni visszatérni a politikai
kormányrúdhoz,
- érzetéből kifolyólag mindent elkövet, hogy
politikai érdekszféráját bebetonozza a magyar gazdaságpolitika
intézményrendszerébe,
- ennek során azonban az elmúlt 50 év
politikai éráinak káros elemeit építi vissza a magyar társadalom- és
gazdaságpolitika intézményrendszerébe.
fotó: Nappy - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szemely-kezek-uzlet-936137/
Nézzük végig ismét az egészséges gazdaságpolitikai
rendszer kialakulásának feltételeit:
Hatalomátörökítés
A politikai szereplők és intézményrendszer valós
leváltása, és teljes cseréje megtörtént.
Privatizáció
Ebben az esetben vagy nem értelmezhetjük, vagy meg
kell említsük az állami tulajdonban lévő értékek Fideszes érdekszférába történő
átkerülését. pl. mezőgazdasági földterületek, nagy állami gazdaságok
Magántulajdon sérthetetlensége
Teljes mértékben az ellenkezője történik.
Termőföld-bérlések kirántása a gazdálkodók kezéből, dohányipari koncessziók
elvétele a családi vállalkozásoktól. És mindezek átjátszása kormányközeli
szereplőkhöz.
Független jogrendszer és igazságszolgáltatás
Ehelyett az igazságszolgáltatás teljes eluralása
van folyamatban, még az alkotmánybíróságba is a Fidesz saját emberei lettek
beültetve. Jellemző a piaci szereplőkkel nem egyeztetett döntések meghozatala
(különadók, árstop). Meg kell említsük a napjainkban felmerülő „sztrájkjog
megkérdőjelezését”.
Külföldi hitelek
Itt egyértelmű pozitívumként kell értékelni a GDP
arányos adósságmérték javításának szándékát, továbbá a hazai finanszírozási
részarány növelésére tett lépéseket, illetve a kedvezőbb kamatozású kötvényekre
történő cseréket.
Negatívum viszont, hogy az államadósság bruttó
állománya a duplájára, GDP arányos szintje, pedig – a jelenlegi kormány által
kritizált – 2009-es szintre emelkedett.
Bankrendszer
Nehezen lehet elmenni a Fideszes érdekszféra egyes
bankokban (MKB, Budapest Bank, Takarékbank) történő tulajdonszerzésének
homályos körülményei mellett. Valamint érdemes lehet figyelni, hogy mekkora
részarányt szereznek a hazánkban működő pénzintézeti rendszerben (bank,
biztosítás, alkusz, befektetési alapkezelő, vagyonkezelő társaságok) a
kormányközeli személyek. Továbbá, hogy mekkora kárt okoz a kormány, egyes nagy
nemzetközi ügyletekbe történő utolsó pillanatos beavatkozásával (VIG-AEGON).
Sajtó
Ezen a téren elmondható, hogy lábbal tiporja a
kormány a terület minden aspektusát. Az ellenzéki sajtó megszüntetése,
eluralása, felvásárlása (Népszabadság, Index, TV2). Az M1 köztelevízió
jellegének megszűntetése. A közölt hírek jelentéstartalom módosító formába
öntése.
Nemzetközi kapcsolatok
EU-val és V4-gyel való kapcsolatok szétzilálása.
Fékek és ellensúlyok
Gyakorlatilag minden kontroll leépítve vagy
megkerülve.
Járadékvadászat és korrupció
Szebben virágzik mint az AJR tanulmány által
vizsgált időszakban.
fotó: Emily - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/konyvek-konyv-konyvtar-konyvespolc-768125/
De nézzük, Orbán Krisztián milyen konkrét
kritikákat fogalmazott meg az 1990 utáni magyar gazdaságpolitikai rendszer
kapcsán:
„- bankcsődök,
- rendszerváltás után 20 évig van egy MSzP éra, és
amikor nem ők vannak hatalmon, akkor is megkerülhetetlenek, mert
- a választási struktúra úgy alakul ki, hogy ők legyenek
az állandó stabil néppárt,
- politikai hatalom immunitása (= politikust
Magyarországon nem nagyon lehet elítélni),
- a külföldi cégeknek nagyon magas súlya van a
gazdaságban,
- hosszútávon kialakul a járadékvadászok és a szűk
oligarcha réteg együttműködése,
- nem egy versenyző oligarchia, hiszen szűk
csoport, és mindenki abban érdekelt, hogy a pártvezetés legfelsőbb köreivel
jóban tudjon lenni, így egymáshoz is ’kéz kezet mos alapján’ viszonyulnak,
- létrejön a politikusvállalkozó.”
Továbbá megfogalmazza, hogy:
„A cseh rendszer úgy állt be, hogy az oligarcha,
amikor a saját érdekét képviseli, akkor közben valamennyit a közjóért is tesz,
ennek révén a cseh rendszer jobb növekedést eredményez.
Ezzel szemben, amikor a magyar oligarcha tesz
valamit, abból nem sok előnye származik a közjónak, sőt már annak is örülünk,
ha tevékenysége nem katasztrófális a közjónak.”
Véleményem szerint a felsoroltak tökéletesen
ráilleszthetők a Fidesz által az elmúlt 3 ciklusban kialakított
gazdaságpolitikai rendszer elemeire is.
fotó: Jarod Barton - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/varos-napnyugta-tajekozodasi-pont-ejszaka-4863968/
Vagyis a „b” pont alapján elmondható,
hogy megérett a helyzet a jelenlegi gazdaságpolitikai rendszer
átalakítására. Azt viszont furcsa kimondani, hogy a cél a ’90-es évek cseh
mintája… Mindehhez pedig jól illeszkedne egy sokszínű, az alapvető
értékekben, irányokban megegyezni képes, mégis versengő politikai
többpárt-rendszer.
A sok tagból álló szervezetekkel szemben
kritikaként szokták felhozni a döntési lomhaságot. Ez jogos ugyan, de azt
gondolom, hogy jellemzője minden olyan rendszernek, ahol minden tag
véleményét meghallgatják és számításba veszik a közös döntés meghozatala előtt.
Véleményem szerint ez a demokráciára épülő rendszer is lehet jó és működőképes,
még ha Orbán Viktor idegenkedik is az ilyesmitől…
--------
forrás:
https://www.youtube.com/watch?v=dB4zxLYhoxI&t=3s
ui.: egyedül dolgozom, jelenleg
rohamtempóban, bízom benne, hogy ennek ellenére nem maradtak a cikkben elefánt
méretű hibák