A Fidesz gazdaságpolitikai csúsztatásai - 3_C politikai sokszínűség

 

Gazdaságpolitikai meglátásaim, a közérthetőséget előtérbe helyezve, lehetőleg adatözön és szakzsargon nélkül – ezáltal, akár a szigorúan vett szakmaiság esetleges sérülése mellett is –, a lehető legrövidebben összefoglalva. (szint: ismeretterjesztő, típus: véleményező)

 

3. Sokszínűség

A) „kicsi én”

B) pénztáros Lőrinc

C) politikai sokszínűség

 

C) politikai sokszínűség

 

Számos Fideszes szavazó hozza fel kritikaként, hogy egy sokszínű ellenzék kormányzásra képtelen és ezért eleve bukásra van ítélve. Ennek ellenkezőjéről szeretnék bemutatni egy, a szomszédunkban megtörtént példát.

 

 

a) gazdaságpolitikai rendszerváltás

 

Még 2015-ben futottam bele egy előadás videóanyagába, melynek tartalmára azóta is többször hivatkoztam. Az „a” részben Orbán Krisztián „Miért rosszabb a magyar oligarchia, mint a cseh? avagy Leszakadásunk története” című előadásában elhangzottakat kívánom feldolgozni. Az előadó a cseh és a magyar rendszerváltás folyamatát és a rendszerváltás utáni helyzetet elemzi gazdaságpolitikai szemszögből.  És rámutat, hogy pont a politikai sokszínűség volt az egyik fő tényező, melynek eredményeként Csehország gazdasága végül elhúzott Magyarország gazdasági teljesítménye mellett.

 

(A dolog pikantériája, hogy az előadás kimondatlanul is a magyarországi rendszerváltást megelőző [és onnan átörökített] kommunista/szocialista rendszer kritikája. Ma viszont pontosan láthatjuk, hogy ezt az előadásban kritizált rendszert fejlesztette tökélyre a Fidesz 2010 után, hogy saját érdekeit érvényesítse, kiteljesítse.)

 

Orbán, előadásában két modellt különböztet meg (az általa alapul vett AJR modellnek megfelelően):

- az egyikben a rendszerváltást követően a politikai elit gyakorlatilag ugyanaz az embercsoport maradt, ennek révén továbbra is az ő érdekszférájuk érvényesült, ezzel egy homogén gazdaságpolitikai elit és az általuk kedvezményezett szűk vállalkozói réteg tudott leginkább előre haladni (Magyarország példája)

- míg a másik modellben a politikai rendszerváltás úgy valósult meg, hogy az egykor vezető politikai szerepet betöltő személyek a későbbiekben – jogszabály által meghatározott módon – már nem juthattak hasonló szerepkörhöz; ezáltal egy sokszínű és versengő politikai színtér alakult ki, melyben a közös fő érdekeket követően, minden politikai erő a saját gazdasági érdekkörét kívánta támogatni, ezáltal létrejöhetett egy széleskörű és – a politikai körhöz hasonló módon – színes vállalkozói réteg, mely szintén versenyre volt kényszerítve. (Csehország) 

kép forrása: saját szerkesztés

Kiindulási pontok és alapvetések:

 

() politikai elit:

- a magyar rendszerváltásnál a meghatározó szereplők nem változnak, a hatalom átörökítődik,

- a cseh rendszernél új, kicsi, versengő szereplők lépnek a politikai színtérre,

 

() gazdasági szereplők és erőforrás-elosztás

- a magyar rendszernél a politikai erőtér változatlanságával a kapcsolatrendszer is fennmarad, így a „gazdasági húsosfazékhoz” is azonos szereplők férnek hozzá jobban,

azonban kb. 12 év alatt lezajlik a privatizációs folyamat is, melynek révén erős (és helyzetbe hozott) külföldi szereplők kerülnek be a magyarországi gazdasági erőtérbe,

- a cseh rendszernél a „kuponos privatizáció” révén kialakul egy új és roppant ambíciózus, de töredezett és versengő hazai gazdasági szereplőkör,

a kupon összevásárlások által a gyorsabb és „fineszesebb” szereplők jutnak gazdasági erőforrásokhoz: vállalatok és tőke,

létrejön egy új cseh tulajdonosi osztály, a hazai ipar döntő többsége cseh tulajdonban van,

 

() akié a gazdaság, azé a politika

- a magyar államapparátus gyakorlatlanul mozog az új környezetben, „ügyetlenül” végrehajtott privatizáció, ráutaltság a külföldi szereplők tudására,

a külföldi szereplők tapasztaltak a piaci versenyben és az érdekérvényesítésben, így erős szereplővé válnak hazánkban is,

itthon a hazai gazdasági szereplők nincsenek a piaci versenyhez szokva, számukra marad a politikai kapcsolatrendszeren keresztül érvényesíthető járadékvadászat,

- Csehországban az új és kicsi gazdasági szereplők között erős a verseny, mindenki megpróbálja érvényesíteni a saját érdekeit, azaz lobbizik a politikai szereplőknél

minden politikai aktor a saját érdekkörét támogatja, az új és kicsi politikai pártok szintén versengők,

a hazai vagyont birtokló új és fiatal vállalkozói réteg képes kontrollt gyakorolni a cseh politikán,

folyamatos egymásrautaltság az érdekérvényesítés miatt, oda-vissza ráhatások,

előzőből fakadóan erős korrupciós jelenlét, azonban a piaci verseny hozadéka magasabb,

a versenyben életben maradt vállalkozások megerősödnek, és versenyképes szereplőkké válhatnak a külpiacokon is,

 

() gazdasági növekedés

- itthon a bevonzott külföldi tőke révén gyors növekedés (vagy annak illúziója) tapasztalható

a privatizáció eszmerendszere jó, megvalósítása rossz

cél lett volna, a külföldi technológiai tudás beáramoltatása a magyar gazdaságba, valamint az értékesítés révén megszerzett friss tőke hatékony felhasználása,

azonban egyik sem valósult meg

- a csehek ’organikus’ növekedése lassabban indul,

azonban a versenyképes vállalkozások kialakulása miatt stabilabbá válik

azok megerősödése és külpiacra lépése révén pedig egyértelműen lekörözik a magyar teljesítményt

 

kép forrása: saját szerkesztés

A gazdasági stabilitás és növekedés feltételrendszere:

- hatalom át nem örökítés = politikai szereplők és intézményrendszer valós leváltása, cseréje,

- privatizáció folyamata = külföldnek vagy hazai szereplőknek,

- magántulajdon szentsége = az újonnan megszerzett védelme és a korábban elvett visszajuttatása,

- független igazságszolgáltatás = bíróságok, ügyészség, rendőrség,

- külföldi hitelek = államadósság részleges vagy teljes elengedése,

- pénzintézetek = bankrendszer, bankok tulajdonlása, kinek hiteleznek,

- sajtó = tulajdonlása, szabadsága, befolyásoló képessége

 

Orbán Krisztián a vizsgált AJR-modell egyik eszenciájaként emeli ki:

„Akkor jönnek létre gazdasági növekedést ösztönző gazdasági intézmények, amikor a politikai intézmények:

- a tulajdonjog széleskörű védelmében érdekelt csoportokat juttatnak hatalmi helyzetbe,

- hatékonyan korlátozzák a hatalommal rendelkezőket és

- más vállalkozásformákkal összehasonlítva kicsi a járadékvadászat útján megszerezhető jövedelem.”

Ezen megfogalmazásnál intézmény alatt a „szabályok és normák rendszerét” érti az előadó.

 

Az előadás fényében megállapítható, hogy a cseh gazdaságpolitikai rendszerváltás sikere a részletezett feltételrendszer mellett leginkább az új, töredezett és versengő politikai- és gazdasági szereplőkör megjelenésének köszönhető. Az említett két csoport természetesen egymásra oda-vissza hatva formálja a gazdaságpolitikai környezetet.

 

Összességében tehát kimondható: a politikai sokszínűség nem hogy hátrányt nem jelent, de megfelelő intézményrendszer mellett, bizonyítottan előnyére válik egy adott ország gazdasági teljesítményének. Ebből fakadóan az adott ország állampolgárai jólétének.

 

fotó: pixabay - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/budapest-ejszaka-epiteszet-epulet-53377/

b) Magyarország gazdaságpolitikai érái 1990-től (továbbra is az előadást alapul véve)

 

() rendszerváltás

A ’80-as évek végére a felhalmozódó, külföld felé fennálló adósságunk oly mértékben megnőtt, hogy kikényszerített egy gazdasági- utóbbi pedig egy politikai rendszerváltást (még ha a politikai csak részlegesen valósult is meg).

 

() 1990-2002

- gazdaságpolitikai átrendeződés

- privatizáció lezajlása

- beáramló külföldi tőke és külföldi gazdasági szereplők megjelenése

- a technológiai fejlődés (reménye)

- jóléti növekedés

- 2002-re az értékesíthető állami vagyon elfogy, a lendület kifullad

- ahogy a politikai választásokkor lenni szokott, a nép csak az adott helyzetet értékeli (figyelembe nem véve az állapotot előidéző folyamatot)

 

() 2002-2010

- a hatalomra kerülő politikai erő igazándiból nem tud mit kezdeni a kifulladt gazdasági lendülettel,

- kísérletek természetesen vannak,

- de a 2008-as válság végképp elkaszálja a lehetőséget a további próbálkozásokra

 

() 2010-2022

- Orbán Viktor a hatalomra kerülő Fidesz élén, az előző politikai ciklusok sikertelenségének következtében legitimizáltnak érzi, hogy még egyszer a baloldalt nem szabad hagyni visszatérni a politikai kormányrúdhoz,

- érzetéből kifolyólag mindent elkövet, hogy politikai érdekszféráját bebetonozza a magyar gazdaságpolitika intézményrendszerébe,

- ennek során azonban az elmúlt 50 év politikai éráinak káros elemeit építi vissza a magyar társadalom- és gazdaságpolitika intézményrendszerébe.

 

fotó: Nappy - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szemely-kezek-uzlet-936137/

Nézzük végig ismét az egészséges gazdaságpolitikai rendszer kialakulásának feltételeit:

 

Hatalomátörökítés

A politikai szereplők és intézményrendszer valós leváltása, és teljes cseréje megtörtént.

 

Privatizáció

Ebben az esetben vagy nem értelmezhetjük, vagy meg kell említsük az állami tulajdonban lévő értékek Fideszes érdekszférába történő átkerülését. pl. mezőgazdasági földterületek, nagy állami gazdaságok

 

Magántulajdon sérthetetlensége

Teljes mértékben az ellenkezője történik. Termőföld-bérlések kirántása a gazdálkodók kezéből, dohányipari koncessziók elvétele a családi vállalkozásoktól. És mindezek átjátszása kormányközeli szereplőkhöz.

 

Független jogrendszer és igazságszolgáltatás

Ehelyett az igazságszolgáltatás teljes eluralása van folyamatban, még az alkotmánybíróságba is a Fidesz saját emberei lettek beültetve. Jellemző a piaci szereplőkkel nem egyeztetett döntések meghozatala (különadók, árstop). Meg kell említsük a napjainkban felmerülő „sztrájkjog megkérdőjelezését”.

 

Külföldi hitelek

Itt egyértelmű pozitívumként kell értékelni a GDP arányos adósságmérték javításának szándékát, továbbá a hazai finanszírozási részarány növelésére tett lépéseket, illetve a kedvezőbb kamatozású kötvényekre történő cseréket.

Negatívum viszont, hogy az államadósság bruttó állománya a duplájára, GDP arányos szintje, pedig – a jelenlegi kormány által kritizált – 2009-es szintre emelkedett.

 

Bankrendszer

Nehezen lehet elmenni a Fideszes érdekszféra egyes bankokban (MKB, Budapest Bank, Takarékbank) történő tulajdonszerzésének homályos körülményei mellett. Valamint érdemes lehet figyelni, hogy mekkora részarányt szereznek a hazánkban működő pénzintézeti rendszerben (bank, biztosítás, alkusz, befektetési alapkezelő, vagyonkezelő társaságok) a kormányközeli személyek. Továbbá, hogy mekkora kárt okoz a kormány, egyes nagy nemzetközi ügyletekbe történő utolsó pillanatos beavatkozásával (VIG-AEGON).

 

Sajtó

Ezen a téren elmondható, hogy lábbal tiporja a kormány a terület minden aspektusát. Az ellenzéki sajtó megszüntetése, eluralása, felvásárlása (Népszabadság, Index, TV2). Az M1 köztelevízió jellegének megszűntetése. A közölt hírek jelentéstartalom módosító formába öntése.

 

Nemzetközi kapcsolatok

EU-val és V4-gyel való kapcsolatok szétzilálása.

 

Fékek és ellensúlyok

Gyakorlatilag minden kontroll leépítve vagy megkerülve.

 

Járadékvadászat és korrupció

Szebben virágzik mint az AJR tanulmány által vizsgált időszakban.

 

fotó: Emily - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/konyvek-konyv-konyvtar-konyvespolc-768125/

De nézzük, Orbán Krisztián milyen konkrét kritikákat fogalmazott meg az 1990 utáni magyar gazdaságpolitikai rendszer kapcsán:

„- bankcsődök,

- rendszerváltás után 20 évig van egy MSzP éra, és amikor nem ők vannak hatalmon, akkor is megkerülhetetlenek, mert

- a választási struktúra úgy alakul ki, hogy ők legyenek az állandó stabil néppárt,

- politikai hatalom immunitása (= politikust Magyarországon nem nagyon lehet elítélni),

- a külföldi cégeknek nagyon magas súlya van a gazdaságban,

- hosszútávon kialakul a járadékvadászok és a szűk oligarcha réteg együttműködése,

- nem egy versenyző oligarchia, hiszen szűk csoport, és mindenki abban érdekelt, hogy a pártvezetés legfelsőbb köreivel jóban tudjon lenni, így egymáshoz is ’kéz kezet mos alapján’ viszonyulnak,

- létrejön a politikusvállalkozó.”

 

Továbbá megfogalmazza, hogy:

„A cseh rendszer úgy állt be, hogy az oligarcha, amikor a saját érdekét képviseli, akkor közben valamennyit a közjóért is tesz, ennek révén a cseh rendszer jobb növekedést eredményez.

Ezzel szemben, amikor a magyar oligarcha tesz valamit, abból nem sok előnye származik a közjónak, sőt már annak is örülünk, ha tevékenysége nem katasztrófális a közjónak.”

 

Véleményem szerint a felsoroltak tökéletesen ráilleszthetők a Fidesz által az elmúlt 3 ciklusban kialakított gazdaságpolitikai rendszer elemeire is.

 

fotó: Jarod Barton - https://www.pexels.com/hu-hu/foto/varos-napnyugta-tajekozodasi-pont-ejszaka-4863968/

Vagyis a „b” pont alapján elmondható, hogy megérett a helyzet a jelenlegi gazdaságpolitikai rendszer átalakítására. Azt viszont furcsa kimondani, hogy a cél a ’90-es évek cseh mintája… Mindehhez pedig jól illeszkedne egy sokszínű, az alapvető értékekben, irányokban megegyezni képes, mégis versengő politikai többpárt-rendszer.

 

A sok tagból álló szervezetekkel szemben kritikaként szokták felhozni a döntési lomhaságot. Ez jogos ugyan, de azt gondolom, hogy jellemzője minden olyan rendszernek, ahol minden tag véleményét meghallgatják és számításba veszik a közös döntés meghozatala előtt. Véleményem szerint ez a demokráciára épülő rendszer is lehet jó és működőképes, még ha Orbán Viktor idegenkedik is az ilyesmitől…

 

 

 

--------

forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=dB4zxLYhoxI&t=3s

 

ui.: egyedül dolgozom, jelenleg rohamtempóban, bízom benne, hogy ennek ellenére nem maradtak a cikkben elefánt méretű hibák