Egy kis pszichológia

Azt gondolom, hogy van az életünknek pár fő területe, melyekre mindannyian odafigyelünk. Van, aki tudatosabban, van aki kevésbé. Ezek lehetnek például:

- magánélet (párkapcsolat, család, barátok, ismerősök)

- munka (kreativitás, túlóra, szeretem-nem szeretem, légkör)

- egészség (mozgás, táplálkozás)

- szabadidő (munka és család függvényében, aktív kikapcsolódási formák, megszállottságok)

- pénzügyek (bevételek, kiadások, jövő tervezés, nagy álmok, megtakarítások)

- esetleg még másik pár dolog, az egyéni preferencia-rendszer függvényében.

Ezeket a fő területeket pedig úgy képzelem el egy személy életében, mint egy állványra fűzött ingasort, melyen a felfüggesztett acélgolyók folyamatos lengésben vannak. S ha egy-egy golyó valamelyik irányba nagyon kitér, akkor a személy hirtelen elkezd kompenzálni (egy idő után túlkompenzálni). S ezzel próbáljuk meg beállítani életünket egy optimális (szép középvonali, vagy tetszőleges elrendezésű kombinációs) helyzetbe, mely ugye gyakorlatilag sosem valósul meg.

Valószínűleg ugyanez a helyzet akkor is, ha életünk nagy részterületeit vizsgáljuk, s ezeket is lebontjuk fő összetevőikre. Ezáltal gyakorlatilag egy csaknem végtelen számú kombinációból álló dinamikát kapva, mely ráadásul egy folyton változó környezetben próbál az egyén folyamatosan változó igényei alapján egy egyensúlyi helyzetet előállítani.

kép forrása: internet

Nos, számomra az egyik ilyen nagy részterület (pénzügyek) egyik fő részterülete a kereskedési rendszerem (mely miatt vezetem ugye a blogomat, melyet jelenleg is olvasol kedves érdeklődő). E kereskedési rendszer fő területeit, melyek nagyban befolyásolják eredményességünket ( s ezért mint potenciális hibaforrásokat, folyton vizsgálnunk kell, de legalább szem előtt kell tartanunk őket), valószínűleg mindannyian hasonlóképpen sorolnánk fel, pl.:

- elemzés (saját elemzések készítése, másoké olvasása, hírek olvasása, szakmai felkészültség)

- kockázatkezelés (pozícióméretezés, stop loss és célár szintek meghatározása)

- pozíciónyitás (ajánlattal, több lépcsőben, piacon, elkapkodva, bizonytalankodás miatt elhúzva)

- pozíciókövetés és zárás (piaci körülmények figyelése, részzárások, zárás célárral vagy kézzel)

- utólagos elemzések (kereskedési „napló”: esetemben blog + excel táblázatok).

2006-ban rengeteget olvastam a gazdasági sajtót (írottat és onlinet egyaránt) s egyszer csak azt gondoltam, hogy az ezekből származó információkat szintetizálva képes lennék jó befektetési döntéseket hozni. Meg is történt, s a 2006-os évet gyakorlatilag csak pluszos ügyletekkel (pár darab) zártam. (Mindezt úgy, hogy fogalmam sem volt mi az az SL vagy pozícióméretezés.)

Ezt követően elkezdtem érdeklődni a szakmai alapvetések és finomságok iránt is. 2007 első három hónapját azzal töltöttem, hogy gyakorlatilag minden nap 16:30-tól kb. 02:30-ig TA alapismereteket olvastam, 09:00-tól 16:30-ig pedig a gép előtt ültem és daytradeltem a magyar piacon (tehát a magyar piacon!!!). Ebből egy nem túl szofisztikált, azonban elég stabil TA alaptudásra tettem szert az előző évi haszon és tőke egy részének kárára (hisz valljuk be őszintén a BÉT nem feltétlenül daytradere való).

2007 derekára sikerült eljutni arra a szintre, hogy kereskedéssel foglalkozó ismerőseim furcsálva nézték magatartásomat; mivel piacnyitás előtt gyakorlatilag egy lépésköznyi eltéréssel megmondtam a magyar blue chipek aznapi záróárát, azonban pozit nyitni szinte nem mertem. Ez a „túlelemzés” és nyusziság még egy jó darabig elkísért, melyből később azért a pozinyitásig már sikerült eljutni.  : )

Itt ugrován egyet az időben, jussunk el 2012 végére, amikor is megismerkedtem a devizakereskedéssel. 2013-ban nagy lelkesedéssel ugrottam fejest az új lehetőségbe, pár nagyobb pofon után azonban meg kellett hogy állapítsam a TA itt egy kicsit másképp szuperál, mint a részvénypiacon. (És a sebesség is jóval nagyobb, mint amit a BÉT-en vagy akár a NYSE-n láttam.) Egy kis magánéletbeli helykeresés után 2014-ben ismét elkezdtem élesben kereskedni a devizapiacon. S meg is jelentek a problémáim a szokásos fázisban: pozinyitási nyusziság, stop loss hiperszűkre állítása, majd ezeket követően stop be nem helyezése, végül kellő magabiztosságú pozinyitás és a pozizárások elszutyakolása, esetenként stop kivétel. És most legutóbb a magyar piacon (mellyel nemigen foglalkoztam az elmúlt 3 év alatt) is jelentkezett a pozizárási probléma.

Tehát egy új piacon történő kereskedés kezdetén (esetleg újrakezdéskor) folyton a pozinyitási bizonytalansággal és a túl gyors pozizárással; míg manapság már inkább a „jó lesz az, hadd menjen még” típusú pozizárási problémával szembesülök. Vagyis megállapítható, hogy jelen részterület esetén, piciny acélgömböm totálisan átlendült a túloldalra.

kép forrása: internet

S a hosszú felvezetés után el is érkeztünk oda, amiért a jelen bejegyzést írom – elsősorban magamnak, a saját szakmai fejlődésem elősegítése okán (, mint minden egyes poszt esetén). Legutóbb egy bejegyzésemhez történő hozzászólásomban említettem, hogy célom visszatérni egy korábban már működő, egészséges kockázatkezeléshez és pozizáráshoz. S ennek érdekében elkezdtem, egy másik (kis pénzzel is űzhető) játékot, melyben csaknem nap mint nap gyakorlom a célár előtti pozizárást, illetve figyelem a saját „ügyködésem”.

December közepe óta az alábbi hibákat sikerült azonosítanom:

- zárási hibák (néha túl korán, de több esetben későn),

- időnként túlzott egyirányú pozíció kitettség

- fáradtan hajlandó vagyok túlságosan is belelkesedni egy-egy jónak tartott ötlet kapcsán, s túlzott pozimérettel dolgozni (szerencsére ez csak 1x fordult elő vészesen).

Az említettek kapcsán mára elért eredmények:

- korai pozizárás gyakorlatilag kiküszöbölve,

- a túl későn történő pozizárások mértéke jelentősen visszaszorítva,

- a túl nagy (egy síkú) pozíció kitettség előfordulását, szabályaim között rögzített számok betartásával megszüntettem,

- fáradtan még továbbra is foglalkozom a témával (mivel akkor van időm), azonban a túlzott fellelkesedést a szabályrendszer felépítésével gyakorlatilag teljesen kiküszöböltem.

Remélem az elért eredmények egyrészt tartósak lesznek, másrészt nagyon bízok benne, hogy a tőzsdei kereskedésem során is megjelennek/visszatérnek (és remélhetőleg ott is ismét tartóssá válnak) majd.

S joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért volt ehhez szükség egy másik játéktérre, mikor ott a régóta kezelt/ismert piac, melyen már szintén megalkotott szabályrendszerrel rendelkezem. Nos, ha nem csapatban, hanem egyéni játékosként alkot az ember, akkor sajnos nincs, aki figyelmeztesse (az eredményein kívül persze), hogy ezt vagy azt rosszul csinálod, s helyesebb lenne talán így vagy úgy. (Illetve még csapatban is nehéz, hisz a figyelmeztetés bekövetkeztéhez megfelelő érettség vagy [jelen esetben anyagi] érdekeltség szükséges a másik fél részéről.)

Azonban egy új játék során (mely ráadásul intenzív tapasztalatszerzésre ad lehetőséget), megvan az opció, hogy gyakorlatilag kívülről figyelhessem meg magam, illetve a játék során tanúsított viselkedésem.

És most szépen elkezdek visszatérni a kedvenchez (tőkepiac és reálgazdaság). Persze lehet, hogy az új játékot is megtartom még egy darabig.

Jut eszembe, a leírtak csupán saját véleményemet, eszmefuttatásaimat tükrözik, – mint, minden esetben – és lehetséges, hogy egy tapasztalt pszichológus, vagy akár ti, kereskedőtársak, másképp látjátok. Szóval továbbra is szívesen veszek minden (szakmai) hozzászólást!